180 éve halt meg Hegel

Száznyolcvan éve, 1831. november 14-én halt meg George Wilhelm Hegel, a klasszikus német filozófia és a filozófia történetének legnagyobb alakja. Foglalkozott a filozófia különböző témaköreivel (metafizikával, logikával, dialektikával, szellemfilozófiával, természetfilozófiával), de alkotott történelemfilozófiát, társadalomfilozófiát, jogfilozófiát, esztétikát is. Az MTVA-Sajtóadatbank portréja:

1770. augusztus 27-én született Stuttgartban. Rideg családi légkörben nevelkedett, életét beszédhiba tette még nehezebbé. Kivételes szellemi képességei korán megnyilatkoztak, hihetetlen mohósággal vetette magát a könyvekre. A Tübingeni Egyetem filozófiai és teológiai fakultásán kötött barátságot Friedrich Hölderlin költővel és Friedrich Wilhelm Schelling filozófussal. Együtt kísérték végig a francia forradalom kibontakozását, miközben kitörölhetetlen hatást gyakoroltak egymás gondolkozására.

Hegel teológiai doktorátusának megszerzése után Bernben, majd Frankfurtban volt házitanító: ez volt a válságkorszaka, mivel csalódott a francia forradalom eszméiben. Ezután Jénában lett (még fizetés nélküli) előadó, itt jelent meg talán legjelentősebb műve, A szellem fenomenológiája. Ebben megállapítja: a filozófiai gondolkodásmódok a tudat különböző állapotainak felelnek meg, és a történelem során az érettség más-más szintjére jutnak el. Sokat bírált gondolata szerint a tudás fejlődése egyenes vonalú.

1802-ben Schellinggel újságot alapított, 1808-16 közt egy nürnbergi gimnázium igazgatója volt. 1812-ben és 1816-ban adta ki A logika tudományát, ezután professzor lett a Heidelbergi Egyetemen. Itt írta A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai című művét, amelynek fő gondolata: a világmindenség rendszerezett egység, alapja a szellem fejlődése. Ez a gondolkodás, a természet megismerése és a szellem önmegismerése-önkifejezése útján megy végbe; az utóbbi a történelem, a művészetek, a vallás és a filozófia révén valósul meg. A filozófia révén a szellem magára ismer, így zárul a ciklus. Ez a tézisek és antitézisek ütközése, majd szintézise során történik, ami újra antitézist hív elő, és a folyamat továbbhalad.

1821-ben adta ki A jogfilozófia alapjait, ebben az optimális államról fejtette ki nézeteit - mivel ezt a parlamentáris monarchiában képzelte el, utóbb a porosz állam apologetikájával vádolták. Élete utolsó 13 évét Berlinben töltötte, ahol olyannyira befolyásos lett, hogy bármi történt a városban az operabemutatóktól a politikai eseményekig, mindenki arra volt kíváncsi, mit gondol arról Hegel. Tanárnak kifejezetten rossz volt, de diákjai elnézték nehezen követhető, új kifejezésekkel teli, homályos stílusát. Ők jegyezték le előadásait is, de ezeknek a szöveghűsége vitatott.

Hegel halálát 1831. november 14-én Berlinben kolera okozta, elvesztését sorstragédiaként élték meg követői. Nagyszabású, a mindenség leírására törekvő objektív-idealista, dialektikus filozófiai rendszerének hatása szinte felmérhetetlen az emberi gondolkodásra. Hegel egyaránt hatott a marxizmus és az egzisztencializmus, a pozitívizmus és az analitikus filozófia kialakulására. Kibékíthetetlen ellentéteket próbált egyesíteni, így követői más-más eszméit emelték ki.